Találkozók

Találkozók:

Városlõd: 2004-10-21-22-23-24)

Hagyománnyá vált, hogy Városlõdön minden õsszel rendezünk egy találkozót. Idén is volt egy, a régi találkozófüggõ emberek nélkül. Sajnos megkezdõdött egy lemorzsolódás, vagy inkább úgy mondanám befejezõdött a TR.hu elsõ találkozós korszaka. A mostani találkozóra, Akcin, Anikón, és Bizáncon kívül, sok új fórumozó/csetelõ tag jött el. Jellemzõen mindenki a kezdetektõl (96-97-98) rajongója volt a TombRaider játékoknak, csak valamilyen oknál fogva, az elmúlt évben találták meg a TR.hu-t. És bizony jó helyet találtak, mert az eddigi TR-es tapasztalatait-, élményeit-, közlendõjét, olyan embereknek tudta elmondani, akik maguk is rajongók, így nem süket fülekre találtak. :-)
Új tagok: Gaabr, Lacek, Sonyx, Thak, Wyc.
Páran már csütörtök este lementünk a szállásra (Akci, Hamster, Lacek, OBig), így már az elsõ napon is fél négykor sikerült lefeküdnünk. :-) Másnap szépen sorban érkeztek a résztvevõk, estére a létszám tizenhat lett, a kísérõkkel, együtt. A téma kifulladásig TR volt, bár azért volt még más konzolos játék is (Primal, POP:TSOT, Drakan2, Indy: Emperors Tomb.), ami a háttérben futott, pár érdeklõdõ kontrollert ragadott, és kipróbálta magát, a konzolosok nagy örömére. :-) Aznap ismét hajnali három után kerültünk ágyba.

Szombaton páran sétálni mentek (Nem tudom miért, olyan jól elvoltunk a füstös, aliglevegõs, zajos teremben. :-)), de páran nem hagytuk magunkat, maradtunk, és a Legyen Ön is Milliomossal megnyertük a fõnyereményt. És még vagy 3 órát játszottunk a játékkal. Thak laptopjára Lacek feltette az USA TR:AOD-t, a debuggal együtt, és hosszú ideig mutogatta, mi maradt ki a játékból, illetve, milyen mozgásokat, készítettek már el az egyes játékosokhoz, amik érhetõek el a játékban. Sajnos túl sok ilyen van. :-( Utána elõkerültek a régi talivideók, mindenki nagy örömére, és a TRLE szintek. Ne felejtsük el a jelenlévõk többsége elég sok TRLE szintet, tudhat maga mögött, ez a vonal erõsödött az elmúlt egy évben.
Miután ezeket jócskán átnéztük jött a közösségi játék, az Activity! Három csapat versengett a gyõzelemért. Mindenki jól szórakozott, azok is akik csak nézték. :-) Párhuzamosan futottak az események, nem volt olyan személy, aki egy percre is unatkozott volna. Ja és aznap is három után feküdtünk le. :-)

Ma vasárnap már lazább volt a program. Reggeli, készülõdés, beszélgetés, búcsúzkodás, és hazaút.
Örültem, az új résztvevõknek, bízom benne, olyan pozitív tapasztalatokkal távoztak, mint én, és jóidõre barátokra leltek a résztvevõkben. Reményeim szerint ez a hétvége meghozta mindenkinek a kedvét a személyes találkozókhoz. Azon leszek, ez a társaság is maradandó legyen, új tagokkal, régi tagokkal, visszatérõ tagokkal együtt.

Hamster

--------------------------------------------------------------------------------

OBig

Kicsit féve indultam el az útra. Tudtam, rengeteg új arccal fogok találkozni. :)
Csütörtök: Este hatkor érkeztem. Lacek, és a rokona, már epedve várt, hogy felcipelhessék a hegyre a kocsi tartalmát. :-) Így az elsõ tali sikerült. Este megjött Hamster, és Akci is, igaz, jó pár óra késéssel. Addig bevágtunk pár mászokot:)Az este beszélgetéssel telt el. Kitárgyaltuk a múltat, és elõre terveztünk. Sajnos a TR talik egy idõszaka lezárult, de talán egy másik épp most indul. :-) Hogy mi, miért volt, már felesleges taglalni, mindegyik fél hibás volt. A vonat elment, de majd jön a másik. A múlt végérvényesen lezárult. A vérfrissítés viszont, az ellenkezés ellenére megkezdõdött, és bizony örültem minden újnak, új arcoknak. Belenéztünk kicsit más játékokba, Hamster konzolján, de én, még mindig béna vagyok a gamepadhoz.
Péntek: Reggel már Thak zaklatott, hogy elõbb jönnek, így eléjük mentem, nehogy városnézéssel töltsék az egész napot. :) Utána rögtön irány Veszprém, a szegedi busz érkezése. Sonyx simán elcsörgött a hátam mögött, csak amikor rácsörögtem, tudatosult benne, hogy igen, én vagyok. Mivel megígértem neki, ha egy faviccet el mer mesélni, kap a bikacsökkel, így bizony már jó elõre odakészítettem az ülése elé. Hát bizony kissé lehalkult, és tágra nyílt, csodálkozó, kissé zavaros szemeivel bámult a valóságra. :))) Visszaérve ismét túrára kellett indulnom, mert gaabr, Anikóékkal, a település túloldalára mentek a horgásztóhoz. Bot nem volt náluk, eselleg kukac, így átvezettem õket. Ekkorra már Akci is fel bírt kelni. :) Megjöttek Bizáncék, és késõ este, Wyc-ék is betámolyogtak, kissé betegen. Érdekes, hogy a pálesz hogy helyretette õket vasárnapra. Vagy tán, hogy végre megszabadultak tõlünk. :)))) Ezen estén aztán minden volt. TR, PSX, játékok, és röhhögés. Szerencsére, Thak hozta a laptopját. Lacek bõszen kapirgált a levegõben, Sonyx-al együtt, az idézõjeleket firkantva bele, a felhevült légbe. """"""""""""" :)) Lacek bemutatta a debugokat az AOD-ban. Megdöbbenve láttuk a sok ismeretlen tárgyat, mozgást, amit talán a TR7-8-ban használtak volna fel. Ezen az estén, a kifulladásig fent voltunk.
Szombat: Wyc irányításával a fiúbrigád nekiállt a pincepörkölt alapanyagainak, majd Wyc vette át, és a lányok keze alatt készült el a nagyszerû kaja. Nem bírtuk megenni, még másnap sem, így királyi lakomája lett a melósoknak, amikor eljöttünk. A csontleves terve is felmerült, lévén volt két halom ilyenünk is. :) Ezen a napon komoly veszélybe került már a rekeszizmaink. Közkívánatra megmutattam a bikacsököt, amit francsetuggya mijé minden lány a kezébe vett, még Akci is reklamált, hogy adjuk neki is oda. :) Mint a videóból is kiderült, remekül áll Thak édesanyja, és Anikó kezében is. Activity közben, Andy-tól még azt is megtudtuk, hogy mit kell tennünk a kezünkkel a függöny mögött. :) Katától pedig az agyunkba véstük, hogy hogy vetkõzik a nudista. :) Sonyx, a viharos ellenkezés ellenére, nekiállt vivccet mesélni, de hálistennek belesült a poénba. Jó vicc volt. :) Fullra kifeküdtünk a poénokon. Még elaludni sem tudtak páran, Akci tytytytytytytytytytytytyty-s akciója után. Én sajna egyedül aludtam a faházban, gaabr beköltözött a lányokhoz. :)
Vasárnap. Sajnos eljött ez a nap is. Reggel felkeltem, hogy kivezessem Thak-ékat a faluból, de a nagy ház ajtaja be volt zárva. Majd megfagytam, mire a Lajos beengedett. Akkor meg egy hobo aludt lent a társalgóban. Késõbb azonban kiderült róla, hogy egy Akci névre hallgató, horkolásellenes, egyén alszik ott. 11 óra felé búcsúzni kezdtünk, és délfelé lassan szétrobbant a csapat, de valami történhetett velünk, mert azóta újra tele a cset esténként. Valami függõség alakult ki bennünk. Régóta, haj de régóta ez volt a legnagyszerûbb tali. Semmi veszekedés, csúcs arcok, mosolygós lányok, és röhhögés kifulladásig. remekül éreztem magamat. Nem is csoda, ilyen remek társaságban, ahol 18-49 évesekig mindenki belefért a körbe. :) És a következõ mikor lesz? Hangzott el már másnap a cseten. :)

--------------------------------------------------------------------------------

gaabr

Én is nagy izgalommal indultam a talira, mert eddig még nem találkoztam olyan csapattal, akiket az interneten keresztül ismertem meg.

Nem féltem az elsõ személyes találkozástól, mert éreztem, hogy remek csapat fog Lõdön összejönni! Ezt már lehetett látni az elõkészületekbõl akár a fórumon, akár a cseten.

Én a feleségemmel Andyval mentem a talira. Õ nem sok figyelmet fordított az elõkészületekre, de ott meglepõdve látta, és mondta is: "Olyan mintha már régen ismernétek egymást!"

Út közben felvettük Anikót és Lajost Pesten. Õk kis ajándékkal leptek meg minket, vagyis lányunkat Blankát, ez néhány pakli gyerekkártya volt.:) Az odavezetõ út is kellemesen telt, sokat beszélgettünk mindenféle dologról. Este 6 után értünk Lõd határába, sajnos nem jó irányból mentünk be a faluba, így kissé eltévedtünk. OBig hamar a segítségünkre sietett és így sikeresen megérkeztünk mi négyen, meg a fazék! :)))

Az ott történt dolgokról krónikásunk már beszámolt, és én is írtam néhány szót a fórumon, még azon melegébe.

Én eddig jobban favorizáltam a régebbi TR.-eket, sok szerkesztett pályát vittem már végig, de ott láttam megint az AOD-t - amibe tavaly télen belekezdtem, de akkor nem tetszett - és ismét elõvettem ezt a nagyszerû részt, amit nagyon megszerettem azóta.

Andy azóta nem. hogy érdeklõdés nélkül nézné, hogy csetelek veletek, hanem Õ is aktív csetes lett a TR.hu-n!

A hazafele vezetõ úton sokat beszélgettünk a taliról és az ott szerzett élményekrõl.

Örültem az elsõ találkozásnak és remélem, hogy lesz még rá alkalmunk a jövõben is, ezt onnan is érzem, hogy sokan kérdeztük egymástól: " Ugye jöttök legközelebb is?".

--------------------------------------------------------------------------------

Sonyx

Október 22, péntek

Már jóval az óracsörgés elõtt felébredtem. Még néhány cuccot bepakoltam a táskába, és közben azon gondolkodtam, hogy vajon milyen emberekkel fogok találkozni. Hónapok óta, szinte minden nap beszélgetek Velük a chat-en, de ez mégis más. Tisztában voltam vele, hogy egy jópofa, vicces társaság vár, de csak nem tudtam lenyelni a gombócot, ami a torkomban volt. A legjobban talán Hamster-tõl tartottam, mert Vele nem nagyon volt alkalmam beszélni, így nem is tudtam Õt hova rakni. Meg aztán, nem tudtam, hogy Õk hogy fogadnak engem. Szóval, mielõtt elindultam, még bekapcsoltam a gépet, és nézegettem OBig fényképét. Próbáltam memorizálni, mert meg volt beszélve, hogy kijön elém Veszprémbe.

Elõször még bezötyögtem a szegedi Mars Térre, mert innen indult a buszom. 9.30-kor végre elindult a busz, és megkezdtem öt és fél órás utazásomat. Nagyon hosszú volt, de a Tudok egy jó viccet címû könyv csökkentette az utazással járó stresszt. Délután, három óra elõtt nem sokkal, mikor megláttam a Veszprém táblát, már "sík ideg" voltam. Leszálltam a buszról, kivettem a csomagomat, és találomra elindultam az egyik irányba. Tíz perccel hamarabb ért be a busz, mint ahogy ki volt írva, ezért nem voltam biztos benne, hogy OBig már ott van. Sebaj, elõször úgy is meg akartam nézni, hogy honnan indul a buszom hazafelé. Pont az utamba akadt egy jó nagy ember, aki hasonlított rá. Meg is néztem az arcát rendesen, de a képrõl nem rémlett, hogy bajuszos. Lazán elmentem mögötte. Néhány másodperc elteltével csörgött a telefonom, és kiírta: OBig. Akkor már leesett, hogy csak Õ volt az. Mondanom sem kell, hogy kiröhögött :-)
Lecuccoltam a kocsijába, és elindultunk Lacek-ért, aki a közelben volt valamilyen fejtágítón. Vagy egy órát vártunk Rá, így volt idõnk részletesen kitárgyalni a Lara at the Movies komplett, szerkesztett játékot.
Végre jött Lacek, és elindultunk Lõdre. Kocsikázás közben a beszédtéma természetesen a TR volt:-)
A szállásra érve felvittem a cuccomat, és ekkor találkoztam elõször Évivel /OBig nejével/, Thak-kel, és az Anyukájával, Akci-val, és Hamster-rel. OBig megint lelépett, mert gaabr-éknak sikerült eltévedniük, de aztán mégis csak szerencsésen berobogtak. Nagy örömömre szolgált, hogy megismerhettem Gaabr-t, Andit /a nejét/, Anikót, Lajost / Ani kedvesét/, majd késõbb Bizánc-ot, és a barátnõjét, Katit. Majd körbeültük az asztalt, a bekapcsoltuk a PS 2-t, amit Hamster hozott, valamint Lacek feltelepítette az AOD-t Thak laptopjára, jó idõre belemélyedtünk a TR-be, és Indiana Jones-ba.
OBig említette a többieknek, hogy sok faviccet szoktam mesélni a chat-en, és megkért, hogy mondjak el egyet. Nagyon megörültem, hogy végre eljött az én idõm, de annyira zavarba voltam, hogy belesültem, elfelejtettem a poént. :-) Nna, ezen mindenki kifeküdt, nagy égés volt. Késõbb magamhoz tértem, és viccek tömkelegét zúdítottam Rájuk:-)
Éppen vacsorához készülõdtünk, amikor Wyc telefonált, hogy késõbb jönnek, mert Tibi, a barátja sajnos belázasodott :-(. Szerencsére, úgy fél 11 körül mégis megjöttek, egy nagy halom palacsintával, ami nagy sikert aratott. OBig "disznóságainak" megdézsmálása, és Wyc palacsintáinak eltüntetése után beszélgetéssel töltöttük az éjszakát. Fél négy körül feküdtünk le, hullafáradtan.

Október 23, szombat

Délelõtt OBig, mint jó háziasszony, reggelit készített nekünk. Miután elfogyasztottuk melegszendvicseket, Wyc irányítása alatt hozzákezdtünk a pincepörkölt elkészítéséhez.
Néhány órával késõbb, már ott gõzölgött elõttünk az asztalon.:-) Jót nevettünk, mikor Akci, a pörkölt láttán megszólalt: "Mi ez, krumplileves?":-) "Ebéd" után Thak laptopjára feltelepítettük a Legyen Ön is milliomos játék PC-s változatát, és közös erõfeszítéssel elvittük a fõnyereményt, a 40 millió forintot. Kár, hogy nem kaptuk meg azt a lóvét.:-)
Néhányan elmentek egy kis gyalogtúrára, de többségünk ott maradt még több pénzt gyûjteni.
Az este az Activity-é volt, négyfõs csapatokban mértük össze tudásunkat. Akci már ekkor is nagyon fáradt volt, nem bírt aludni éjszaka egyik szobatársunk horkolásától. Évi felvilágosította, hogy ilyenkor azt kell a horkoló embernek mondani, hogy: tytytytytytytytyty.
Az esti beszélgetésben már senki nem volt annyira feszült, mint elõzõ este, látszik, hogy mindenki feloldódott.:-)Sajnos, ezen az estén el kellett búcsúznunk Thak-tõl, és az Anyukájától, mert Õk már korán reggel elindultak haza.:-( Mi még beszélgettünk egy kicsit, és megint hajnalban kerültünk ágyba.
Egyik szobatársunk megint nagyon horkolt. Hallottam, hogy Akci forgolódik az ágyában, megint nem bírt aludni. Eszébe jutott, amit Évi mondott Neki, és a sötétben egyszer csak megszólalt: tytytytytytytytytyty
Legalább 20 percig nem bírtuk abbahagyni a nevetést. :-) Sõt, még másnap, mikor a buszon hazafelé tartottam, többször elnevettem magam ezen. A mellettem ülõ idõsebb hölgy érdekes pillantásokat vetett rám:-)

Október 24, vasárnap

Szomorúan ébredtünk, mert már csak annyi maradt a Találkozóból, hogy csomagoljunk, és induljunk haza. De szerencsére, elõbb még jól bekajáltunk OBig melegszendvicseibõl.
Szépen lassan mindenki elindult, mindenkitõl búcsúztunk. Lacek-et és engem OBig visszavitt Veszprémbe, az úton kitárgyaltuk a Talit. Mindannyian örültünk, hogy ilyen remek társaság jött össze, és osztotta meg egymással élményeit, tapasztalatait a TR-rel kapcsolatban. Lacek és én kiszálltunk a veszprémi autóbusz állomáson, majd elbúcsúztunk Évitõl, és OBig-tól.
Lacek-kal még beszélgettünk kb. fél órát, majd elváltak útjaink. Érkezett a buszom, felszálltam, várt még rám 5 óra buszozás

Összefoglalva, nagyon jól éreztem magam Lõdön, de azért egy dolgot megemlítenék, ami nem tetszett. Hmmm... talán, nem ez a legjobb szó, hogy: nem tetszett. Inkább úgy fogalmaznék, hogy: szerettem volna.
Tehát, szerettem volna, ha több moderátorral megismerkedek. Hiányoltam SYS-t, Petúniát, és a többieket. Remélem, hogy a következõ találkozón már Õk is ott lesznek:-)

--------------------------------------------------------------------------------

Lacek

Néhányan már a kezdetektõl úgy terveztük, hogy a találkozó nyitónapja elõtti este leköltözözünk Lara városlõdi kastélyába. Ennek több elõnye is volt, bár ez csak késõbb derült ki... A tervet kissé túlteljesítettem, mert már szerda reggel megérkeztem Veszprémbe, igaz, hogy egy tanfolyam kedvéért, amivel meg kell vallanom, eléggé nagy szerencsém volt, mert ha bárhol máshol került volna rá sor, az meghiúsíthatta volna az egész hétvégémet. De a szerencse most mellém szegõdött, így sikerült elõnyt kovácsolnom ebbõl a szerencsétlennek tûnõ helyzetbõl. Hiszen az unokatestvéremnek, aki történetesen Balatonfüreden lakik, az a fantasztikus ötlete támadt, hogy már nincs is értelme hazautaznom, így a szerda éjszakát, ill. csütörtök délelõttöt nála sikerült eltöltenem, nem minden Tomb Raideres élmény nélkül. Már régóta a birtokában volt az eredeti Tomb Raider N-Gage-re átírt változata, amit most végre sikerült az õ telefonjára is feltelepíteni. A kissé körülm ényes irányítás ellenére a játék tökéletesen megegyezik a jól ismert epizóddal, sõt számos dologban túl is tesz rajta. Az animációk képes leírása például rengeteg plusz információval szolgál a játék történetét illetõen. Az új élmény egészen éjjel háromig le is kötötte a figyelmemet, és viszonylag gyorsan meg lehetett szokni az irányítást is. Ajánlom minden érdeklõdõ fanatikus figyelmébe, aki elég mazochista a kis gombok nyomogatásához. :)

Csütörtökön még volt egy kis Tomb Raideres elintéznivalóm egy veszprémi barátomnál, majd este pontosan hat órakor már a városlõdi vadászkastély elõtt vártam a többieket. Húsz perc múlva begördült OBig, és kedves felesége, Éva. Azonban a nagy találkozást hirtelen egy aprócska szervezési probléma félbeszakította, így az összeborulásra kicsit várni kellett. Ezután Oyama-féle erõnléti edzés következett: "százkilós" cuccokkal szaladgáltunk fel és le a dombon; az autótól a kastélyig. A megrázkódtatást rögtön orvosolni kellett egy kismedivel, ami most sajátos módon dobozos mászokokat rejtett. Persze a téma rögtön a Tomb Raider körül forgott, és néhány pillanat erejéig az N-Gage-es verzióra is szemet vetettünk. Aztán unokatestvérem elindult haza, de témánk bõven akadt így is. Tizenegy óra körül végre megérkezett Hamster és Akci is, és az elsõ megilletõdõtt kézfogások után most már ötösben folytattuk a megkezdett beszélgetést, egészen hajnali négyig. A kalandoknak ekkor még nem volt v ége, ugyanis Akci horkolás elleni hadjáratba kezdett, pedig nem is horkolt senki... ;) Elõször rejtélyes eltûnésekkel sokkolta a megfáradt utazókat, majd a cókmókját összefogva végleg eltûnt a szomszéd szobában, ahonnan egészen másnap délután háromig elõ sem került.

Másnap (pontosabban aznap... :D) volt még egy "kis" elintéznivalóm Veszprémben, ahová OBig segítségével el is jutottam. Dolgom végeztével már Sonyx-szal ketten vártak az autóban, aki még mindig a bikacsök hatása alatt állt. Visszatérve Városlõdre már újabb kedves társak vártak bennünket: Thak és anyukája, aki mosolyogva tûrte a sok TR-õrült megszállottságát. Nemsokkal késõbb, szinte egy idõben megérkezett Anikó és férje, Lajos, valamint gaabr és drága kis felesége, Andy. Addigra már javában ment a PS2 és Thak laptopja, és a szerencsétlenkedés miatt szégyenkezve ismerkedtem a gamepad-dal. Szerencsére késõbb valami kis sikerélményre azért szert tehettem ezen a területen is. Lassan megérkezett Bizánc és Kata, valamint Wyc és Tibi is. A tárgyalóterem így lassan megtelt, és hangos nevetéstõl visszhangzott. Most, hogy végre együtt volt a várt csapat, végre túleshettünk a tapogatózó ismerkedésen, így felszabadulva várhattuk az este hátralévõ részét. Kaparásztunk a levegõbe, faviccek et meséltünk, mászokoltunk, náhány fotón megcsodálhattuk gaabr és Andy gyönyörû kislányát, felelevenítettük a régi találkozók emlékét (persze igazán sokat annak mondott, aki részt is vett rajtuk), majd egy kis esti mese keretében belekukkantottunk az AOD-ból kimaradt dolgokba. Nagyon örültem, hogy a téma mindenkit nagyon érdekelt, és a végén kissé szomorkásan állapítottuk meg, hogy egy fantasztikus, ám kissé hiányos hiányos játék van a kezünkben, ami ha teljesen elkészül, és nem esik áldozatul az üzlet szigorú törvényeinek, mostanra már talán a halhatatlan játékok rövid sorát erõsítené. Mindenesetre sokakat megragadott a dolog, és Sonyx, akinek az életébõl eddig sajnos kimaradt ez a nagyszerû játék, hazaérve rögtön nekilátott a végigjátszásának, amit azóta talán már be is fejezett. Az este további része beszélgetéssel, és náhány szerkesztett pályával telt. Érdekes volt látni, hogy mekkora rajongótábora van már ez utóbbiaknak is, és hogy milyen színvonalas pályák készülnek a különbözõ alkotóktól. Sajnos az ellenkezõjére is láttunk példát, ám sajnos ennek sem lehet gátat szabni... én csak azt nem értettem, hogy néhány tehetséges ember miért ilyen ostoba dolgokra dolgokra fecsérli el a képességeit. :( Mindenesetre az igényes szerkesztett pályáknak óriási szerepe van abban, hogy továbbra is fenntartsák az érdeklõdést a Tomb Raider irányában, végtelenné tegyék annak történetét, ill. folytassák a megkezdett hagyományokat.

Szombatra már elég jól összeverõdött a csapat, és lassan kezdtek kialakulni a szorosabb, baráti kapcsolatok is. Ezt segítették a különféle csapatépítõ játékok is, mint a közös pincepörkölt-készítés Wyc irányításával, az össznépi bikacsökfogdosás, a közös elmetorna a Legyen Ön Is Milliomos számítógépes változatával, végül az est csúcspontjaként az Activity, ahol nagy nevetések közben végül minden csapatnak sikerült egyszer nyernie. A programok közben még arra is volt idõ, hogy Hamsterrel közösen kielemezzük az AOD-ról kiadott videókat, végigkövetve a játék fejlõdését, ill. változtatásait a kezdetektõl a kiadás pillanatáig. Sok érdekes megfigyelést tettünk. A közös élmények megtették a hatásukat, és estére már meghitt volt a hangulat, olyanok voltunk, mint egy nagy család. Még a legvisszafogottabbak is feloldódtak, és ezt az estét is sikerült a lehetõ leghosszabbra nyújtanunk. Az éjszaka azzal telt, hogy halálra röhögtük magunkat Akci tudományos alapokon álló horkolás elleni mó dszerein (ld. cücücücücücücücü, ill. Dr. OBig szerint: tytytytytytytyty), Sonyx-ot még az esetet követõen eltelt hosszú idõ sem akadályozta meg abban, hogy újra és újra szakadtra ne röhögje a takaróját.

A vasárnap délelõtt villámgyorsan szaladt el. Gyönyörû napsütötte reggelre ébredtünk, végre kezdtem hozzászokni a korábban a kezemben idétlenül álló gamepad-dal, ám dél körül már sajnos készülõdnünk kellett. Az oly' kevéssé várt búcsúzkodásra egy óra körül került sor. Szépen lassan mindenki érzékeny búcsút vett a többiektõl, ami elég nehezen ment. OBig búcsúajándékát is sokan szorongattuk a kezünkben: egy-egy kis üveggel a jófajta pálinkájából. Mi Sonyx-szal a veszprémi autóbuszállomáson vettünk búcsút tõle és Évától, majd volt még némi idõnk, hogy kissé elbeszélgessünk a hétvége eseményeirõl. Végül felszálltam a vasútállomásra tartó buszra, és a találkozónak vége szakadt. De csak látszólag, ugyanis még napokig a találkozó lázában égtem, ám a többiek is a hatása alatt voltak, hiszen még napokig össze-összegyûlt a teljes csapat a cseten, még azok is, akik már jó ideje nem tették itt látogatásukat.

Mint "elsõbálozó", kissé tartottam a találkozótól, a sok ismeretlen embertõl, de késõbb kiderült, hogy a "régiek" is hasonlóan éreztek miattunk, "újak" miatt. Mindenesetre jó választás volt a csütörtök esti kezdés, mert nem egy kész csapatba csöppentem bele, hanem egyenként jöttek az újabb és újabb társak, mindenkivel volt idõ az ismerkedésre, és ez nagyban megkönnyítette az alkalmazkodást, a szorosabb kapcsolatok kialakulását. Kezdetben a szomorú dolgok sem kerültek el bennünket, már amennyiben az elmúlt idõszak sajnálatos eseményei úgy tûnt, rányomják bélyegüket a találkozóra. Szerencsére a félelem alaptalannak bizonyult, és elkezdõdött valami, amire az "õstalisok" szerint is legfeljebb ha egyszer került sor: kialakult egy igazi, összetartó közösség, leomlottak a régebben felépült falak, és új virágot bontott a barátság. OBig és Akci nem gyõztek azon csodálkozni, hogy a találkozók történetében elõször nem sikerült (természetesen csak látszólag) összekapniuk semmin, bárhogy is próbálkoztak. Ezzel szemben inkább majdnem összeborultak. A kedves gesztusoknak és történéseknek se vége, se hossza nem volt, és nincs most sem. Sokféle emberrel találkoztam, de mindannyian a legkiválóbbak a maguk nemében, legyenek akár régi, akár új tagok. Úgy terveztem, hogy itt szépen leírom, hogy kirõl mi a legkedvesebb emlékem, ami a találkozóról megmaradt, mert bizony mindenkirõl van ilyenem. De úgy gondolom, hogy ez csak még hosszabbá tenné ezt a beszámolót és talán kissé csöpögõssé is, ráadásul talán nem is szerencsés ilyesmit megosztani másokkal, legfeljebb egymással. Mindenesetre a találkozó teljesen új helyzetet teremtett, és egyforma betûk helyett a képernyõn, most arcokat, mosolyokat, kedves gesztusokat, emlékeket látok, amik összefûznek és élettel töltik meg a teret, motiválnak, és átsegítenek a nehézségeken. Sokminden új értelmet nyert azzal, hogy nem arctalan "fantomokkal" állok kapcsolatban, hanem érzõ, kedves, hús-vér emberekkel. Amúgy is a "régi iskola" tagja vagyok, akinek nagyon fontosak a személyes kapcsolatok. Ahogyan OBig is mondta, valami elkezdõdött - valami új, valami szép. Most azzal kell foglalkoznunk, hogy tanuljunk a régi hibákból, és úgy õrizzük meg ezeknek a pillanatoknak a jelentõsségét, hogy közben végig nyitottak maradunk az új dolgokra, és abból nem zárunk ki senkit. Ez mindig ébrentartja majd a közösséget, és bár a dolgok változnak, nem kell majd félnünk a változásoktól, mert mindig újabb jót hoznak. Én azon leszek, hogy ez így történjen, bár egy ember csak keveset tehet. De ha a magyar Tomb Raider közösség újra virágkorát élheti, akkor az megéri a sok áldozatot.

--------------------------------------------------------------------------------

Wyc

Véleményem a tizedik taliról: Péntek délután felhívtam OBiget, kell-e még vinni valamit. Nem kellett. Aztán visszahívott, hogy megvárjanak-e a vacsival, mondtam ne. Aztán még vagy 3 hívást lebonyolítottunk, mert egy hirtelen fellépõ láz meg akarta hiúsítani az indulásunkat, OBig még azt is felajánlotta, menjünk inkább szombat reggel, de ekkor már eldöntöttük: ha fél lábbal is, krumpliszerû fejjel, de akkor is megyünk!!!

Így aztán már eléggé az estébe nyúlt az idõ, amikor megérkeztünk. Szerencsére nem tévedtünk el a vaksötétben (bár néha volt egy fura érzésem a szûk utcákban, hogy biztos nem valami kiképzõpálya felé vesszük-e az irányt)... Vittem meglepit is: még otthon összedobtam "pár szem" palacsintát. Szóltam elõre, mégis meglepi volt, mert páran azt hitték, csak hülyülök. Ez amúgy jellemzõ lenne rám, de palacsinta témában mindig véresen komoly vagyok... :) Ahogy megérkeztünk, OBig azonnal adott "orvosságot", amitõl ha lehet, még jobb kedvre derültünk. A fatök-szindróma nálam egész végig ki is tartott, nem tudom, mit tett OBig abba a mászokba...:)

Aznap este annyira sikerült belemelegedni a beszélgetésbe, hogy még fûteni sem nagyon kellett, és majdnem csörgött a kakas vekkere, mikor végre eltettük magunkat másnapra...

Szombat délelõtt mikorra leértem, már majdnem mindenki fent volt. Hamarosan nekiláttunk a fõzés-projektnek, ahol egyik ámulatból a másikba estem, ugyanis keresve se lehetne találni még egy ilyen dolgos bandát...:) Mire felocsúdtam, a hagyma már szépen párolódott, a krumpli megpucolva darabolva vágta a végzetét...:)

Olyan ebédet sikerült rittyentenünk, hogy a 10 ujjunkat megnyaltuk utána, és még napokig emlegettem én is otthon... :)

Ebéd után kisütött a nap, és néhány képen megörökítettük a találkozó résztvevõit, elkészült a csoportkép, háttérben a szerénynek nem annyira nevezhetõ kéróval... Volt aki kihasználta a szép idõt, és elment sétálni, de nekem annyira megtetszett az ebédlõ, hogy minden lehetséges percet ott akartam tölteni, ahol Legyen Ön is milliomos-t játszottunk. Itt kiderült, hogy agykapacitásomat tekintve vagy én vagyok kissé suta, vagy a többiek voltak az átlagosnál szebben csengõ IQ-val megáldva... A lényeg, hogy miután párszor kifosztottuk Vágó bácsi pénztárcáját, és visszaértek a "túrázók", (és OBig elõvette a bikacsökjét is, amit mindenki meg akart fogni, és csak hüledeztünk, hogy ekkora? :) ) az egész ebédlõ leginkább egy darázsfészekhez hasonlított, ahol mindenki beszélt mindenkivel, és az itt-ott felcsattanó nevetés színesítette az összképet...:)

Vacsiidõhöz közeledve ettünk még egy kis pincepörit, majd elkezdtünk activitizni. Na, ekkor a hangulat már teljesen a tetõfokára hágott, néhány dolgot átdefiniáltunk, és inkább megsûrítettem a mosdóba-járásomat, mert nagyon komolyan fenyegetett a bepisilés veszélye, amit a határtalan jókedv váltott ki... Aztán lassan felváltotta a viháncolást a beszélgetés, mert páran elvonultak szunyókálni, a hangulat pedig belsõséges, már-már családias lett.

Szerintem csak azért mentünk el aludni, mert egy újabb hasonló napra akartunk kelni... Vasárnap arra ébredtem, hogy valami felséges illat csapta meg az orromat. OBig és Éva már javában gyártották a reggelit, amit hihetetlenül tempósan belül is vágtunk... Itt és most el kell mondanom, hogy ilyen finom házi szalámit még életemben nem ettem...:) Vagy az is lehet, hogy ebben a társaságban minden kétszer olyan finomnak tûnt? Nem tudom, de azért innen-onnan hallottam a magukon csodálkozó megjegyzéseket, hogy nahát, én nem is szoktam reggelizni, most meg már a harmadiknál tartok...:)

A búcsú ideje azonban kérlelhetetlenül közeledett, és bár délelõtt még sor került néhány anekdota elmesélésére (megint mosdó...:) ) , és hajtogattunk Pistikét + hajót + pólót, eljött a távozás ideje...

Még egy utolsó pillantást vetve a bikacsökre, egy borosüveggel a kezemben (ami a kiöntésre vonatkozó heves tiltakozásom következtében jutott hozzám) élményekkel telve indultam haza abban a tudatban, hogy nagyszerû barátokra tettem szert, és nemsokára-hamarosan újra találkozunk, amit már most nagyon-nagyon várok!

A többi képet, és videót, csak a találkozón jártak láthatják. Kérd a linket. :-)

Az oldalon közölt képek, a szöveges tartalom, illetve minden sajátkészítésû anyag, a © TR Editor.hu tulajdonát képezi. Azokat semmilyen formában nem lehet reprodukálni, másolni, terjeszteni, csak a szerkesztõség engedélyével.